Capitol Reefs,UTAH

Út a könyvig

Bevezetés

Egy szerzői könyvkiadással foglalkozó BLOGra akadtam minap.

Talán, hogy egy éve kezdtem el keresni, kutatni, hogy miként – és nem utolsó sorban mennyiért lehet egy álomból könyvet varázsolni. Sok az eszkimó és kevés a fóka, így aki erre az útra lép, az kösse fel a nacit, mert azt akár az első kanyarban könnyűszerrel el lehet hagyni! Vannak csapdák … Pontosítok! Van néhány kivétel, ami nem számít csapdának. (Bízom benne, ez ugyanis többnyire csak egy idő után derül ki.)

Meglepő …

Nem Kun Gabi írása, vagy annak az állításai, hanem az, hogy mily szerény számban osztották meg tapasztalataikat azok, akiket a hasznos cikk megszólított. Néhány éve – amikor rádöbbentem, hogy az élet egy felszálló repülőgép gyorsulásával parancsolja múltba a ’most’ adta pillanat képeit – döntöttem úgy, hogy még addig kezdek a képek némelyikének megörökítésébe, amíg azokat módom van nem csupán nézni, de látni is.

Sokat megélt, tapasztalt barátom intelmei rendre megalapozottnak tűntek, miközben megkezdtem a mű átemelését a gépem viszonylagos nyugodt és békés világából abba a közegbe, ahol távoli földek átka naponta emlékeztet: Ember! Léted ezen a planétán csak rövid kísérlet, és a büntetést te magad rovod ki magadra, ha tiltott kapuk kulcsát avatatlan kezekbe helyezed! Ugye ismerős a hely – a mi világunk. Ebben a környezetben van miről írni, mert (csak a példa kedvéért) környezetünk még látható és megtapasztalható csodái sokunk számára elérhetők.                        …        Lehet, hogy csak voltak – de ez egy másik történet.

Egy szóval a 2017. április 29 keltezésű cikk arra indított, hogy teret adjak az élményeknek, és megosszam a tapasztalataimat arról az időszakról, ami a kéziratból immár kézbe vehető, megvásárolható gyönyörűséget teremtett.

Ez a VADNYUGAT   –  A Grand Circle.  … és az ő születésének a története!



Grand Canyon – orphan mine

Furcsa még kimondani is, de a Leghíresebb nemzeti park ’csupán’ 100 évvel ezelőtt kapta meg a különleges státuszt, mely segít megóvni e rendkívüli helyet a bennünket követő generációknak. Így visszatekintve bizsergető érzés, hogy ennek az évszázadnyi időnek az ötödét – ha csak vendégként is – de láthattam.   Annak idején 2002-ben az éves látogató szám 3-4 millió alatt volt, ez 2017 -től már meghaladta az évi 6 milliót. Ez közel kétszer annyi ember magas színvonalon történő kiszolgálását követeli meg a szállásoktól az ingyenes buszjáratokon át a díjbeszedésig – pedig már akkor sem tűnt kevésnek a látogatók száma.

Már a korábbi években is jelentős fejlesztéseket hajtottak végre az úthálózaton, számos épület tetőszerkezete újult meg, és olyan nagy horderejű rehabilitációs projectek is lezárultak, mint az egykori uránium bánya felszíni maradványainak elszállítása, a terület mentesítése. Érdekes volt évekig látni a fennsík néhány méter magasra nővő tűlevelű fákkal borított felszíne fölé magasodó tornyot, mely hosszú ideig felkiáltó jelként intett minden óvatlant a  körülkerített területtől való önkéntes távolmaradásra. Most már inkább csak a környező rim kilátópontokon elhelyezett információs tablók adnak épp annyi támpontot, ami egy stratégiai fontosságú nyersanyag kitermelési helyéről nemzetbiztonsági aggályok nélkül elmondható.

… és azt gondoltam, hogy ez csak engem érdekel, azért megkérdeztem Google bácsit, hogy ő mit tud mind erről. Elkerekedett a szemem a néhány hetes cikkektől, melyek újra-nyitásról, ezek hivatalos cáfolatáról, továbbá rémhírterjesztésről szóltak.

Kezdem érteni, hogy mi volt az oka a diszkrét távolságtartásnak, ami az általam megkérdezett ranger reakcióját jellemezte, amikor e témakört érintettem. A déli rimtől néhány méter távolságban található Verkamp’s látogató központ ugyan visszafogottabb elhelyezkedésű, mint például a Kolb Studio (mely gyakorlatilag a rim peremén, a szakadék ’felett’ kínál ’grand’ élményt), északnak néző portál ablakaival Pazar kilátást nyújt a Rim Trail-re és a kanyonra egyaránt. Itt kérdeztem az Orphan bányáról, gondolva, hogy különlegessége okán az akkor még csak előkészítés alatt álló könyvemben majd részletesen körül járom a témát. Az addig minden látogató számára kijáró kedves előzékenység íve inkább moderáltan tárgyszerűre váltott, majd egy mentőötletnek engedve a szituációt telefonos segítség opció választásával lendítette ki lassan kellemetlenné váló helyzetéből az NP Services egyenruháját viselő barátunk. Rövid diskurzust követően kezében egy sárga cetlivel visszatérő tisztviselő arcán a megkönnyebbülés érzése látszott, engedve, hogy a száj sarkában a korábbi nyájas mosoly halvány alteregójaként oldja a beszélgetés légkörét. A cetlin egy email cím és egy név volt látható.

Őt kell keresni ebben a kérdésben!

Sikerült valami olyan dolgot találni, ami nem ’közkedvelt’ – mi több – érzékeny terület.

A könyv azóta megjelent, a sztorit pedig csak érintettem, de annak kidolgozása elmaradt – teret engedve más, kellemesebb témáknak.

Aki tudja, hogy Las Vegastól északra található zárt területen az atomkor hajnalán számos kísérleti robbantást hajtottak végre, az nem lepődik meg, hogy az ötvenes években fellendülő bányászati tevékenység a világörökség részét képező Grand Canyon területét sem kerülte el. Míg a robbantások emlékei a világűrből készített felvételeken is jól láthatóak, addig az évtizedeken keresztül végzett, gyengén szabályozott urán érc kitermelés számos helyen szennyezett (ily módon használhatatlanná váló) területekké változtatta a helyi indiánok szülőföldjének egy részét.

Az itt élő Navaho nemzet erőfeszítéseinek is köszönhetően 2012-ben a bányászati tevékenységek engedélyezésére egyfajta moratóriumot [ban] hirdettek, melynek indoklásában a számos államot közvetlenül érintő Colorado vízvagyon védelme áll, de megjelenik az őslakos közösség elemi jogainak és érdekeinek képviselete is. Különleges csavar az ügyben, hogy  korlátozás a működő vállalkozáskat nem érinti, így lehet, hogy  a dél felől érkezőket –  a park bejárata előtt 7 mérfölddel – fogadó Tusayan közigazgatási területén belül aktív uránium bánya üzemel. E kisváros is jelentős fejlődésen esett át az elmúlt években. A korábbi felfagyásos út helyett már 2*2 sávos úttest és körforgalmak várják a turisták rohamát – és sok-sok új, prémium szálláshely. Ez azonban ne tévesszen meg senkit! Van az a temérdek szálláshely, ami úgy tud elfogyni este 8-ra, mint ha nem is lett volna!

Akkor most aggódnunk kell  a kanyonok kanyonjáért?

A temérdek aktív bányászati igény – mely sorban állva várja a zöld jelzést – mindenképpen intő jel. Ugyanakkor 2019 októberében a szenátus elé került a tiltás kiterjesztése. Ez már önmagában bíztató jel, csakúgy, mint az uránium termelők szakmaiszövetségének nyilatkozata, mely messzemenőn tiszteltben tartja a Nemzeti Park védelmét.

Ugye, nem kell részletezni, hogy a stratégiai ütőerőt mozgató gépek üzemanyagáról (annak alapanyagáról) szól a történet. Repülőgép hordozók és tengeralattjárók működése, háztartások millióinak energia ellátása – a többi pikáns részletben el sem merülve – járul hozzá a probléma komplexitásához.

Akkor hol itt a trükk?

A Nemzeti Park határa nem azonos a földrajzi meghatározás szerinti Grand Canyonnal, mely a Sziklás-Hegységhez tartozó , 7 részre osztható magas fennsík területeinek egyike.

A védelem csak az NP határain belüli terültre vonatkozik!

Úgy gondolom, hogy a legbölcsebb, ha egy árva pillanatra sem hagyjuk, hogy bármilyen módon befolyásolja a parkban töltött hangulatunkat a bányával kapcsolatos közjáték! Viszont, ha már ott vagyunk, megtehetjük, hogy egy poszter vásárlását követően kicsit elidőzünk a Verkamp’s teraszán, és a hintaszékben ücsörögve elmélázunk azon, hogy mennyire jó hogy itt (ott) lehetünk!

©  Pintér Tamás           

Könyvet kiadni olyan, mint a kirakós játék …

A II. kötet előkészületben

Amikor egy ‘üzlet’ beindul …

Nem, az üzlettől még igen távol vagyunk, ugyanakkor az elmúlt egy évben (némi túlzással) kitanultam egy nem túl könnyű szakmát – a könyv kiadást. Sokaknak minden bizonnyal triviálisnak hat, hogy a könyvet megírni nehéz, a könyvesboltban majd jönnek a lelkes vevők, leveszik, fizetik és már viszik is.

Bizony ez az, ami nem ilyen egyszerű!

Azonban a megszerzett tudás, tapasztalat és rutin elolvad, ha nem fogjuk rögvest munkára. Így ‘nincs mit tenni’ folytatom a könyvet, mely oly sok örömöt okozott nekem abban az évben, amikor a világ ijesztően szürke arcát mutatva koppintott a döbbent publikum orrára. Úgy tűnik. hogy az első kötet valóban hordoz valamilyen választ – de legalább is összefüggést – a leírtak és a mindennapjaink történései között. Ki az ,aki még mindig kétségbe vonná, hogy mi MINDANNYIAN a történelem tanúi vagyunk?

Csak remélni tudom, hogy az a néhány száz példány, amely olvasóim kezébe került, képes volt pici nyugalmat, reményt vagy kitartást adni akár csak rövid időre is!

Az újabb csodák sorát észak, majd nyugat felé vetett tekintettel kísérlem meg közelebb hozni Hozzád. Élményeim legjavát zárom fényes papírra vetett betűsorokba, hogy azok – az adott oldalt majdan fellapozva keljenek szárnyra mint   ‘Távoli  földek üzenete’.

Mondj véleményt!

.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük